A macska

 Macska története (forrás: Wikipédia)

Körülbelül 8000 évvel ezelőtt kezdett az ember társaságában élni, teljes háziasítása mintegy 4000 éve Egyiptomban történt.. Számos fajtája és színváltozata létezik. Természetes mutációk révén csupasz  farok nélküli változatait is kitenyésztették. A macskák több mint százféle hangjel és testbeszéd segítségével kommunikálnak, mint például nyávogás ("miaú"), csiripelés, dorombolás, fújás, morgás. A lovakhoz  és más háziállatokhoz hasonlóan a macskák is képesek vadon élve fennmaradni. Az önállóan élő macskák gyakran kisebb kolóniákat alkotnak. Az állatvédők beszámolói szerint azonban hosszú távon csak igen kevés példány képes gazdátlanul életben maradni, többségüket elpusztítják a járművek, a ragadozók, az éhség, az időjárás viszontagságai és a betegségek. Ezért számos országban, köztük hazánkban is a macskák és más háziállatok elhagyása, illetve otthonukból való szándékos eltávolítása (bántalmazásukhoz hasonlóan) büntetendő.

A macska sok kultúra legendáiban és mítoszaiban tölt be jelentős szerepet, az egyiptomiak, a kínaiak és a vikingek ősi történeteiben is szerepel. Általában tisztelik, de olykor becsmérlik is.

Az isteni macskák 
Az ókori Egyiptomban mintegy 2500 évvel ezelőtt, a macskákat istenként tisztelték. Egyiptom hatalmát a Nílus-völgyi területek termékenysége alapozta meg. A magtárakban tárolt szemes terményt a macska óvta a rágcsálóktól és az ott menedéket kereső kígyókat is ártalmatlanította. Egyiptomon kívül az ókori görögök és rómaiak is hasonlóan tisztelték és elismerték a négylábú nyávogókat.

Boszorkányüldözés és égetés 
A kereszténység elterjedésének idején az egyház erőteljesen lépett fel a macskák ekkora becsben tartása ellen, mivel pogány szokásnak tartották. Elterjedt az a hit, hogy az ördög és a boszorkányok a macska alakját öltik magukra. Emiatt a középkorban sok macskát égettek meg vagy pusztítottak el különféle módszerekkel. Mindez a patkányok és az egerek tömeges elszaporodásához vezetett, ezek az állatok pedig különféle járványos megbetegedéseket terjesztettek. Az egyház szándéka ellenére az emberek újra felismerték a macska, áldásos tevékenységét, a macska tartása egyre természetesebbé vált. Sok uralkodó, pápa és bíboros kedvenc állata volt a macska népszerűsége ismét egyre nőtt. 

Testfelépítés

 

 A macskák viselkedése nagyon érdekes!

 Leugrás, felugrás, mászás és a karmok!

Leugrás: A macskák nagy magasságból leugorva sem sérülnek meg. Rugalmas csontvázuk és puha talppárnáik fékezik a földet érés megrázkódtatását. A farok a fej és a lábak helyzete nagyon fontos az egyensúlyozásban.

 

Felugrás: Méretükhöz képest a macskák magasabbra tudnak ugrani, mint az ember. Hátsó lábukkal és mancsukkal, jól elrugaszkodva ülő helyzetből is képesek ugrani.

 

Mászás: A macskák kitűnően másznak. Karmaik és talppárnáik durva felszíne segítségével kapaszkodnak.

 

A karmok élesítése: A macskák éles karmukkal ölik meg az áldozatot, és karmaikat használják a mászás során is. A karom mindig éles marad, külső burkát időnként levetik. A macskák gyakran kaparják a fák kérgét vagy más kemény felületet, hogy segítsenek eltávolítani a külső burkot.

Macskakarom: Nemcsak fegyver, nélkülözhetetlen szerszám is a macska borotvaéles karma. Fára mászik, fog vele. A gazda legnagyobb bánatára, a cica karma íróeszközként is szolgál, amellyel bizony otthagyhatja névjegyét a lakás bútorzatán.

Vadászat!

Becserkészés: A macskák órákig tudnak várni a zsákmányra. Amikor a macska észreveszi a lehetséges áldozatot, becserkészi azt. Fejét alacsonyan tartva, testét és farkát szinte a földön vonszolja, füleit hátra sunyja. Csendesen közelít az áldozat felé.

Megmerevedés: Amikor a macska áldozata közelébe kerül, szinte megmerevedik és a megfelelő pillanatra vár a végső roham előtt, amely ugrás közelbe hozza. Testének alsó fele felemelkedik, és elkezd egyik oldalról a másikra lengeni a farka.

A roham: Végül az áldozatra ugrik, mellső mancsával leszorítva azt. Az áldozat gyakran csak egy levél vagy más kicsi tárgy, de ha állatról van szó, nyakának hátsó részére csap.

Támadás és barátság!

Támadás: A macska agresszíven viselkedik, ha más macskák vagy kutya fenyegeti. Háta felpúposodik, farka mereven feláll, szőre felborzolódik. Ezzel nagyobbnak tűnik és elriasztja az ellenséget. (Bár nem mindig jön be...)

Félelem: A megfélemlített macska elmenekül, amint lehetséges, ha az ellenség sarokba szorítja. Szemével keresi a menekülési utat, de mancsát figyelmeztetően felemeli, kész támadni, ha az ellenség megközelíti.

Barátság: A macskák barátságosan üdvözlik egymást, orrukat és bajuszukat megérintve, homlokukat szagolgatják, ahol a szagmirigyek találhatók.

Mosakodás!

 

Az arc és a fülek tisztítása: A macskák mellső mancsaikkal mosakodnak. Mancsát nyalogatva, hogy nedves legyen, mielőtt körbetörli a fülét, a fejét, az arcát és a szem környékét. Ezt a műveletet többször is megismétli, mancsával megtisztítva fejének egyik, majd másik oldalát.

 

A test oldalának tisztítása: Amikor oldalát tisztítja a macska egyik oldalára dőlve nyújtózik el.

 

A hátsó test tisztítása: A macskák csaknem kétrét hajlanak, hogy hátsó lábaikat és farkuk végét megtisztítsák. Testüket úgy csavarják meg, hogy egyik lábukat a levegőbe emelve is egyensúlyban tudják tartani magukat.

 

Fűevés!

 

A macskák gyakran esznek füvet, ami segíti az emésztésüket. Miközben mosakodnak, szőrt nyelnek. Gyomrukban szőrcsomócskák képződnek. A fő hánytatóként szolgál, segít eltávolítani a szőrgalacsinokat.

Alvás!

A macskák sok időt töltenek alvással, gyakran furcsa helyzetben alszanak. A macskák csak akkor alszanak mélyen, ha biztonságban érzik magukat, máskülönben szinte azonnal felébrednek.

Hogyan dorombol a macska?

A macskák dorombolása nem tökéletesen felderített terület. A legtöbbször akkor dorombol a macska, amikor nyugodt, elégedett, ellazult állapotban van. Akkor a "berregés" azt fejezi ki, hogy békében van a világgal és környezetével. A dorombolás mikéntjére két fő elmélet született. Az első (és valószínűbb) az, hogy a hang a gégében keletkezik, a hangszalagok megfeszítése és elernyesztése révén, kilégzéskor és belégzéskor egyaránt. Vagyis a levegő megrezegteti a szalagokat a tüdőbe bemenet és távozás közben is. A hangszalagokhoz haladó idegek másodpercenként húsz-harminc megfeszülést-elernyedést váltanak ki.

Dorombolás!

A dorombolás általában örömet és elégedettséget jelent. A dorombolás könnyen megkülönböztethető a mély morgástól, amivel a macska a behatolókat fogadja. Dorombolásuk több dolgot jelenthet. Elégedettségüket, ill. anyamacska ezzel komunikál, külömbözteti meg kölykeit.

Nyávogás!

A nyávogás több hangból áll, de alapjában véve figyelem felkeltésének szándékát jelzi.

A hangok skálája széles:
- rövid, magas hangú nyávogással a macska a gazdáját keresi
- hangosabb, kitartó nyávogással kéri, hogy nyissuk ki az ajtót, vagy etessük meg
- kellemetlen helyzetben dühös, hangos nyávogással jelez.

Hallás!

A zsákmányszerzés során a hallás sokkal fontosabb, mint a szaglás. Hallásuk felülmulja a kutyákét. A macska igen éles hallásának köszönhető, hogy képes előre jelezni az égdörgést, a közelgő földrengést vagy a tűzhányó kitörését.

Látás!

A macska figyelő, éber arckifejezését szemei állásának és formájának köszönheti. A koponya méretéhez viszonylag nagy szemek a homlokon egymás mellet helyezkednek el és így háromdimenziós látást tesznek lehetővé. Sötétben látását a recehártyán elhelyezkedő tapetum lacidum segíti, amely tükörként működik és visszaveri mindazt a fényt, amely a recehártyán először áthaladva nem nyelődött el. Így a recehártya fényérzékeny sejtjei egy  második ingerületet is kapnak, amely megnöveli a macskák látását a sötétben.

 Szaglás!

A macskák számára a szaglás nem játszik különösebb szerepet a táplálékszerzésben. A szaglás a macska életében evéskor a "társasági" életben és a szexuális aktivitás során kap szerepet. A macska igen érzékeny az étel illatára, annak alapján dönti el, hogy az ehető vagy sem. Vannak illatok, amelyeket kifejezetten kedvel, ilyen például a benzin, a keményítő, a hypo tisztítószer,a vakolat, az édeskömény az ammónia, a frissen ölt állat húsának illata és a vázában poshadó víz illatát is kedvelik.

Has felmutatása!

Csak bizalmas családtagoknak jár ez az üdvözlésforma. A has felmutatása sok állatfaj esetében jelent megadást, barátságot és bizalmat, hiszen a hanyatt fekvő állat igencsak ki van szolgáltatva. A macska egyébként általánosságban véve eléggé védi a hasát, ls nem szereti ha ott simogatják, fésülik. Ha mégis, akkor az igazi bizalmas viszonyra utal.

Hát púposítása!

Ha a macska ellenségnek vélt lénnyel találkozik lábujjhegyre áll, a hátát fordított U alakba görbíti. Ezzel nagyobbnak és félelmetesebbnek akarja láttatni magát. A hát púposítása közben sziszeg, majd vad morgásba kezd, és időnként köp is egyet. Ha az ellenség közelít, hatalmas ütést mér az orrára.

Hazatalálás!

Ha a macskát egy-két kilométer távolságra viszik el, onnan könnyen hazatalál, hiszen feltehetően járt már korábban ott. A nőstények kb. 1-2 km messze mennek el otthonuktól, míg a kandúrok akár 10 km-re is elkószálhatnak.

Ürülék eltemetése!

A macska alapvetpen azért temeti el örölékét, mert a vadom élő macskák nem hagynak szagnyomot maguk után és e módszer segítségével magukat, ill. "lakókörzetüket" rejtve tarthatják a számukra veszélyes ragadozól elől. A csoportosan együtt élő macskák körében nem minden macska temeti be az ürülékét. Az uralkodó hímek feltűnő helyre piszkítanak, ahonnan messziről látszik és szaglik a tény, hogy itt ők uralják a helyzetet.

Játék!

Senki nem tagadja a fontosságát, viszont valójában egyetlen viselkedéskutató sem állt elő még végleges magyarázattal arra, hogy a macskák (és más állatok) miért is játszanak valójában. Annyi világos, hogy a magasabb rendű intelligenciával megáldott állatfajok rendelkeznek a játék képességével. A macskakölykök játék közben sok mindent megtanulnak: bemérik egy tárgy vagy élőlény távolságát, sebességüket mozgó tárgyhoz igazítják, felmérik a feladat elvégzéséhez szükséges energiájukat? 

Talpraesés!

A macska mindi négy lábra esik, mondja a szólás. E képességét az egyensúly szervéből és a szeméből érkező információ hihetetlenül gyors agyi feldolgozásának köszönheti. Eséskor a macska mellső lábait szorosan a feje mellé húzza, kinyújtja a hátsó lábait, majd teste elülső részét 180 fokkal elforgatja a saját tengelye körül. Ennek hatására feje és mellső lábai a földre néznek. Korrigálja a hátsó lábait úgy, hogy azok is vonalba kerüljenek a test többi részével. A forduló után hátát felpúposít, mellső lábait kinyújtja, majd a hátsókat is úgy, hogy azok függőleges helyzetben érhessenek földet. Mindehhez a macskának 1/8 másodpercre van szüksége. A talpra esés képessége természetesen nem jelent azt, hogy a 10 méternél nagyobb magasságból történő zuhanást a macska képes élve vagy igen súlyos sérülések nélkül megúszni. A sikeres talpra esés feltétele az is, hogy a macska vízszintes testhelyzetben legyen induláskor.  

 

Nemek különbsége! 

A hím és a nőstény macskák között kismértékű méretkülönbség figyelhető meg a hímek javára. Az ivarérett hímek erőteljes pofával rendelkeznek, amely annak köszönhet, hogy jelentős mennyiségű zsír rakódik le az orcájukra.

Ivarérés!

A hímek később válnak ivaréretté, mint a nőstények, általában 11-12 hónapos korukban kezdenek igazán hevesen udvarolni. A vadon élő hímek még ennél is később, 15-18 hónapos korukban párzanak először, valószínűen azért, mert ifjabban nem sok esélyük lenne a terepen élő idősebb kandúrok ellen. A nőstények azonban 6-8 hónaposan fogamzó képesek lehetnek. A vadon élő macskáknál egy párzási időszak van. Az északi féltekén ez márciusban következik be, s a kölykök májusban jönnek a világra. A kölykök 12-16 hetes korukig maradnak az anyjukkal, ősz végére már megállnak a sajátlábukon is. Ha a telet túlélik, márciusban, kb. 10 hónapos korukban maguk is párzani kezdenek és egy éves korukra hozzák létre az első almot. 

Óbégatás!

A szexuális viselkedéssel együtt járó hanghatás.

Tüzelés!

A párzási hajlandóság megjelenését közvetlenül megelőző három-hat napban a nősténymacska különösen viselkedik - ezt hívjál tüzelésnek. Ez a viselkedés a vad életmód része volt és kó okkal. Ezekben a napokban küldi szét a világban a nőstény azokat a szagjeleket, amellyel a környékben élő hímek tudomására hozza a létezését. A tüzelés napjaiban a hormonszintek fokozatosan emelkednek és ennek hatására a macska viselkedése drámaian megváltozik. A gazda először csak azt veszi észre, hogy kedvence igen szeretetéhes, dörzsölődik, fejével bökdösi a gazda lábszárát...Szemei lázasan csillognak. Aztán félidőben a cica lány egyik orcáját a padlóra szorítja és tolja magár előre, majd oldalra dől és elhemperedik, majd nyalni kezdi a mancsát ás mosakodásba kezd. Amikor nem ezt csinálja, akkor félig lesunyjad, a farát égnek emeli, a hátsó lábai taposó mozdulatokat végeznek. Mindezt hangok is kísérik, ilyen a torokhangú kurrogás és a süvöltés. A macska állandóan mozgásban van, nyugtalan, nyüzsög... 

Vemhesség!

A macska nagyjából 63 napig hordja a kicsinyeit, de akkor sem kell kétségbe esni, ha az ellésre a 71. napon kerül sor. Ha a kölykök ezt követően sem születnek meg, érdemes állatorvoshoz fordulni meggyőződnünk arról, hogy a vemhesség hosszának kiszámolásakor nem vétettünk hibát. Az átlagos alomban 4 kölyök születik. A macskáknak nyolc csecsbimbója van, volt rá már példa, hogy több macska született, mint nyolc, ilyenkor a kölyköket kézből is kellet etetni. 

sg&sí (saját gépelés-saját írás)

 

Oldal: cicákról általánosságban
Kutyákról és macskákról - © 2008 - 2024 - kutyamegamacska.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat